Az egyik legrosszabb tulajdonságom. Most is ez üldöz, már kábé nyolcszor jelent meg álmaimban is...

Én voltam a harcos takarítónő, aki szembeszállt a hullaházban egy zombival, és bár ő is feláldozta az életét, akár még két másik dolgozó, és egy azonosító rokon, legalább kinyírta a zombit, aki visszafeküdt a padra. Kacsintania kellett volna, de kiderült, hogy nem tud kacsintani, ezért a történet csattanója lemaradt. Hát, sebaj, én legalább kinyírhattam egy... partvissal. (Y)

így lesznek a rémes napokból kevésbé rémesek!

Volt már veletek olyan, hogy minden porcikátokkal azt kívánjátok, hogy valami, amit láttatok vagy hallottatok ne legyen igaz? Hogy egy hír, amit olvastatok, hazugság és pletyka legyen? Feltételezés? Most így érzem magam. És még mindig nem hiszem el... Hiába gondolok arra, hogy lehet, csak pletyka, egyszerűen nem bírom kiverni a fejemből azt a gondolatot, hogy "Mi van, ha mégis igaz...?"

Gyermekeim, ma képekkel jöttem, de előtte még leszögezném, hogy ma a pizzafutár hozzánk hozott ki egy pizzát, amit majdnem kifizettem (egyedül voltam otthon, azt hittem a tesóm rendelte), aztán kiderült, hogy HOPSZ, nem is rendeltünk pizzát. :D Totál mint a filmekben. Azt reméltem, hogy talán küldött nekem valaki egy kis ajándékot, mint a Neveletlen hercegnő első részében... de sajnos nem. xD A zongoraóra ma nagyon jó volt, csokit is, meg dicséretet is kaptam, ohyeah.