Volt már veletek olyan, hogy minden porcikátokkal azt kívánjátok, hogy valami, amit láttatok vagy hallottatok ne legyen igaz? Hogy egy hír, amit olvastatok, hazugság és pletyka legyen? Feltételezés? Most így érzem magam. És még mindig nem hiszem el... Hiába gondolok arra, hogy lehet, csak pletyka, egyszerűen nem bírom kiverni a fejemből azt a gondolatot, hogy "Mi van, ha mégis igaz...?"

"Azt, mi engem hozzád köt én nem érzem, csak felfogom. Megpróbáltam másképp, de tényleg, hidd el nem tudom.

Az idő lesz, mi szétmorzsol, mint sziklákat a szél,
Ez a dal, mikor mi hallgatunk úgyis örökre beszél...

Némán akarok állni, ha már ezt elmondtam Neked,
Megsüketülni gyorsan, ne halljam, mit tettem Veled.
Megvakulnék inkább, ne lássam könnyben a szemed,
Végül meghalnék, hogy visszaadjam újra az életed!

Tudom, a múltat jobbnak látod, és talán szebbnek a holnapot, Valami mélyen legbelül itt bennem mégis elfogyott...

Az idő lesz, mi szétmorzsol, mint sziklákat a szél,
Ez a dal, mikor mi hallgatunk majd örökre beszél...

Némán akarok állni, ha már ezt elmondtam Neked,
Megsüketülni gyorsan, ne halljam, mit tettem Veled.
Megvakulnék inkább, ne lássam könnyben a szemed,
Végül meghalnék, hogy visszaadjam újra az életed.
Én némán akarok állni, ha már ezt elmondtam neked,
Megsüketülni gyorsan, ne halljam, mit tettem Veled.
Megvakulnék inkább, ne lássam könnyben a szemed,
Végül meghalnék, hogy visszaadjam újra az életed."

 

Kínomban Baricz Gergőt, meg David Guettát, meg P!nket hallgatok. Baricz Gergőt, meg DAVID GUETTÁT! Igaz, hogy ez a Titanium, és az jó, de... Baricz Gergő?!?! Hogy az a..?!%&@# Én megőrültem...
Az meg mellékes, hogy egész nap Diktátort írok. Miért? Mert ott boldog véget kaphat a szöszi páros...