A szombat felettébb jó volt, csak épp a mozi tolódott jövő hétre. Ma baromi jót játszottam a The Sims 3 Évszakok új kiegészítőjével, és még fogok is a nap folyamán.

Tegnap este viszont teljesen kiakadtam. A nővéremmel találtunk egy focis fanfictiont, és teljesen felhúztam magam rajta, pedig ilyen dolgoknak nem kéne befolyásolniuk az életemet. És mégis... annyira zavar benne a nyáladzás, a férfiak "elnőiesítése", és a barátnők szapulása, hogy felfordul a gyomrom, és megfájdul a fejem. Rosszul vagyok tőle, a szó legszorosabb értelmében. A legdurvább az egészben, ami a sírba fog vinni, az az, hogy úgy átkozzák a focistabarátnőket, mint a boszorkányok az ellenségeiket. Ez azért háborít fel, mert

1. nem ismerik őket. Akkor milyen alapon ítélnek?
2. nem vétettek ellenük. Az egy dolog, hogy ők maguk mellett tudhatnak egy csomó helyes pasit, egy csomó remek futballistát. Ettől még nem lesznek banyák. (Igen, így is nevezik őket valahol!!!!)

Még egy példa: Attól, hogy pl. Fabregas barátnője 12 évvel idősebb nála és már van két gyereke, még nem biztos, hogy nyanya. És különben is, Cesc Fabregas szíve joga eldönteni, hogy "kell-e" neki az a nő. Ugyanígy Sergio Ramos és barátnője, Lara. Miért lett az a szegény lány r*anc?!?! És ha valóban az? Nem tudhatjátok, nem ismeritek, ergo ne ítéljétek el. Ráadásul ha Ramos őt választotta, ezt a rajongóinak kötelessége lenne elfogadni, és együtt örülni velük, ha boldogok. Oké? tapasztalatból mondom, hogy néha kicsit nehéz, főleg eleinte, de én sem utálom Ebru Polat-ot, csak azért, mert (valóban) nagy a szája, vagy csak mert Mesut Özil barátnője. Nem értem, mások miért nem képesek az elfogadásra?

Respect for all WAG!