2012.09.13. 21:35, csokidarabka.
gangnamstyle.bukottdiák.tryingnottoloveyou.
3. fejezet
Harcolj!
- Nory! – kiáltja egy magas hang, amikor Nora délután kettő körül kijön a fürdőszobából. Valaki hirtelen a nyakába ugrik.
- Szia, nagylány! Szépen megnőttél, amióta nem láttalak! Már kész hölgy vagy!
- Megmondanád ezt apának is? – Matilde hangja vidáman cseng.
Nora felnevet.
- Majd üzenek neki adóvevőn. De most szépen el kell mesélned, mi minden történt veled, mióta nem láttalak! Pontosan három éve.
Matilde szobája telis-tele poszterekkel és ruhákkal. Nora hiába nem akar erre gondolni, de ismét meglátja saját életének hiányosságait a lányos cuccokban, amik összesen akár egy kisebb vagyont is érhetnek.
- Először is – kezdi Matilde, miközben az ágyra telepszik. – Mutatok neked valamit!
Nora leül vele szembe, Matilde pedig előveszi a színes dobozt.
- De meg kell ígérned, hogy nem mondod el apának!
Az idősebb mutatja, hogy cipzár van a száján.
- Ajkamon lakat! Na, de hadd lássuk, mit rejteget a kis Mati…
Matilde elfordítja a kulcsot és a bűvös ládika kinyílik.
Nora döbbenetére tele van fényképekkel. A legtetején mindjárt Iker Casillas és Sergio Ramos, két fekte-fehér képen, hétköznapi cuccokban.
- Mielőtt bármit is mondanál, vagy ha rosszra gondolnál, képzeld magad a helyembe. – kezd el mesélni Mati. - Mindenki azt hiszi, hogy mindent megkapok, amit csak akarok, lévén az apám José Mourinho. Eleinte a suliban mindenki utált. Aztán fordult a kocka. Tudod, hogyan szereztem a legtöbb barátomat?
Nora még mindig döbbent arccal rázza a fejét.
- Elmeséltem nekik, apa mennyire utálja azt a gondolatot, hogy valaha a filmiparba kerüljek, avagy pont azt nem kaphatom meg, amit annyira szeretnék, mert egy apa szavát nem pénzért árulják. De nekem minden vágyam az, hogy valami nagy produkcióban dolgozhassak! Nos, a barátnőmmel, akinél a dobozt hagytam, kitaláltuk, hogy csinálunk egy kisfilmet. Egy tíz perceset. Ha titokban sikerülne beszerveznünk néhány Madridost, és úgy mutatnánk meg apának…
- Akkor talán jobban figyelne, rájönne, hogy tehetséges vagy, és megenyhülne. Okos lány vagy! – vigyorodott el Nora, és egy puszit nyomott féltestvére arcára. – Az én húgom!
Matilde is vigyorgott.
- Ezeket a képeket én csináltam, a színeseket a barátnőm, Raquel. Nyugodtan turkálj bele!
Nora szedegeti elő a jobbnál jobb képeket. Az első 10 képen csak Iker Casillas szerepel, aztán két Ronaldós, színes fotó, és aztán egy Arbeloás. Mosolyogva nyugtázza, hogy még emlékszik a nevére.
Aztán eszébe jut a lelátó, és pont, amikor a fantáziája kezdi átírni a történetet, talál egy fekete-fehér, Öziles képet.
Csak bámulja egy ideig, felfedezi az egészet. Matilde azonnal észreveszi.
- Ó, azt én csináltam, de csak egy van, mert Raquel azt mondta, hogy feleslegesen próbálnánk vele videót csinálni. Úgy sem tudunk szót érteni egy törökkel. Vagy… némettel. Vagy egy… német-törökkel, mindegy. Igazából nem értem miért nem, mert beszél spanyolul! De ha az ember kompromisszumot akar kötni...
Nora látja a húga arcán, hogy kissé csalódott a megállapítás miatt.
- Ha akarod, szívesen segítek. Szerepelni, vagy akár szót érteni a németekkel.
Matilde szeme felcsillan.
- Az irtó jó lenne! Tényleg, van is számodra egy szerepem! – mondja, aztán előszed egy apró kis füzetet a láda legaljáról. Az eleje szívekkel, és egyéb mintákkal van kidíszítve, belül pedig a film forgatókönyve.
- Odaadom, hogy nyugodtan elolvashasd. Kicsit olyan lesz, mint egy reklám.
- És a képeket mikor csináltátok?
Matilde vállat von.
- Hát… a suli utolsó heteiben délutánonként mindig mentünk kattintgatni, most meg amikor unatkozunk.
- És honnan tudod, mikor, hová kell menni?
A lány körbenéz, hogy megbizonyosodjon arról, hogy senki sem hallja.
- De ezt senkinek sem mondhatod el, nem csak apának nem!
- Bízhatsz bennem! – kacsint Nora, Mati pedig mesélni kezd.
*
Hangos telefoncsörgés rázza fel másnap Nora késő délutáni alvását. Ismeretlen szám. Erről jut eszébe, fel kéne hívnia Brunót végre.
- Nora Fernández. – mutatkozik be kissé gyenge hangon.
- Hé, Nora, Cristiano vagyok!
Ajaj. Hát egyetlen szabad, mindentől-mentes napot sem kap itt Madridban?
- Á, szia!
- Figyu, jó ma neked nyolckor?
Már ma este?!
- Ő… igen, azt hiszem. Már van ötleted?
- Természetesen! Jó, ha nyolcra érted megyek?
Ez a tempó kicsit fejbe vágta a lányt.
- Igen, jó lesz. Figyelj, már bocsánat a kérdésért, de neked nincs barátnőd?
- Ja, de, Irina! – Ronaldo hangjában semmi bűntudat nincs, teljesen közömbösen beszél. – Csodálatos nő.
Nora kicsit döbbent.
- És… őt ez nem zavarja?
- Irinát? – a fiú nevet. – Jaj, dehogy! És különben is, most Oroszországban van.
Vagyis ha itthon lenne, szó sem lenne ilyen vacsorafélékről. Hát ez vicces.
- Akkor… nyolckor találkozunk!
- Ott leszek! Szia!
Hát ez valami hihetetlen. Ez a Ronaldo is hihetetlen!
*
Nora nem válogat valami sokat a ruhái között. Csak előveszi a fekete, térdig érő, hímzett szatén szoknyáját, a könnyű kis nyári viseletét, amit általában édesanyja születésnapjára szokott felvenni.
És 20 óra 1 perckor megszólal a csengő. Nora épp lefelé jön a lépcsőn, amikor Frau Gercke beinvitálja Cristiano Ronaldót.
- Jó estét! – biccent Mourinho felé, aki a nappali bejárata előtt áll. Aztán mindannyian (még Frau Gercke is!) tátott szájjal bámulják Norát, aki adja az ártatlant.
- Valami baj van?
Ronaldo szóhoz sem jut.
- Gyönyörű vagy! – nyökögi. José mosollyal jelzi, hogy egyetért.
Nora mosolyog.
- Köszönöm. – aztán apjához fordul. – Apa, majd jövök!
- Persze, menj csak! Talán Frau Gercke még ébren lesz, ha hazaérsz.
- Jó éjszakát! – köszön el Ronaldo, aztán kinyitja az ajtót Nora előtt, és kisétálnak.
Nora az autóban kellemesen csalódik. Cristiano egyelőre ígéretes beszélgetőpartnernek találtatik.
- Ha nem bánt a kérdés… miért költöztél ide Sevillából? Talán rossz a kapcsolatod anyukáddal?
- Nem, dehogy. Csak tudod, anya házvezetőnő egy városszéli villában, a Gomez családnál, már azóta, hogy megszületettem. Amikor felajánlottam neki tizedszerre is, hogy költözzünk végre saját lakásba, azt mondta, hogy most már nem lenne szíve otthagyni a házat és minden nap bejárni. Főleg mivel most már egy másfél hónapos gyerek is van, még nagyobb szükség van anyámra. Én pedig meguntam a modellkedést. Színészetet akarok tanulni, és úgy gondoltam, hogy ha apáék szívesen befogadnak, Madridba jövök tanulni. És mivel még nem vettek fel, talán találok valami munkát, és ha befejeztem a sulit megyek vissza Sevillába.
- Hűha! Akkor szívedhez nőhetett az a város, ha Madridot így itt hagynád!
Nora kinéz az ablakon. A nap még épphogy kezd leereszkedni és ez valóban gyönyörűen világítja meg Madrid épületeit, fényeit és az utat.
- Jártál már Andalúziában? – kérdezi kis hatásszünetet tartva.
Ronaldo vállat von.
- Ja, egyszer-kétszer.
- Látod, ez a bajod! Az igazság az, hogy minél többet vagy ott, annál inkább a szívedhez nő. Nem tudom, mi lenne olyan fontos, hogy maradásra bírjon. – Nora sóhajt, aztán témát vált. – Egyébként, hogy van a kisfiad?
Ezután inkább csak ilyesmiről beszélgetnek.
Sőt, egész vacsora alatt Ronaldo gyerekkoráról és tinédzserkoráról beszélgetnek. Nora néha kipillant az ablakon, hogy megnézze a sötétbe burkolózó várost, és a gondolatai gyakran elkalandoznak. Főleg miután a századik sztorin kell illedelmesen mosolyognia. Bár néha közbeszólt, hogy ne látszódjon, hogy már kicsit unja, gyakorlatilag alig szólalt meg néhányszor.
Vacsora után sétálni indulnak, ami annyiból szerencse, hogy Norát végre nem fojtogatja a bezártság érzet, hanem friss levegőt szívhat. Megnyugtatja valamelyest.
- Éltél valaha Portugáliában? - kérdezi Cris.
- Nem, soha. Sőt, alig jártam ott néhányszor.
Ronaldo elvigyorodik, mire a lány felvonja a szemöldökét. Ő nem igazán találja ezt viccesnek.
- Akkor sürgősen be kell pótolnod ezeket a hiányosságokat!
Nora kicsit hitetlen mosollyal kérdezz vissza.
- Úgy érted, hogy költözzek oda?
- Tudod... egy kicsit ijedt arcot vágsz! De ne aggódj, én nem költöznék veled!
A lány felnevet.
- Eszembe se jutott, drága!
Ha ezt valaki más mondta volna, lehet, hogy megsértődik a "drága". De ha angyali mégis ördögi mosollyal, egy kis dallamossággal fűszerezve mondja egy ilyen nő, akkor csak még jobban el lesz bűvölve a megszólított.
Cristiano épp szólásra nyitja a száját, amikor megcsörren a mobilja. Nora egyrészt csalódott, hogy nem hallgathatja meg a választ, másrészt pedig örül, hogy egy pillanatra elfordulhat, hogy körülnézzen.
- Igen? - szól bele még mindig vidáman, Nora szeme pedig megakadt valamin a tér túloldalán...
- Nora, nagyon sajnálom, de azt hiszem most haza kell mennem, vár a fiam!
Nora kicsit habozik, mielőtt válaszolna.
- Ó, persze, menj csak...
- Hazaviszlek, rendben?
- Az igazság az, hogy... még maradnék egy kicsit! Azt hiszem, körbenézek!
Ronaldo vállat von, és látszik rajta, hogy kicsit meglepődött.
- Hát, ahogy gondolod. De épségben hazajutsz, ugye?
Milyen figyelmes! Nem is olyan szörnyű, mint képzelte. De sürgősen a tér másik felére kell jutnia, különben még baj lesz.
- Igen, igen, persze, menj csak! Puszilom a fiacskádat is! - és ezzel a végszóval egy kedves, mégis tartózkodó búcsú puszit nyom a focista arcára, aztán a férfi eltűnik a sötétben.
Nora pedig ismét odakapja a fejét a tér másik felére, de az a valami már eltűnt. Kicsit kétségbeesik. Talán képzelődik?
Az arca azonban közömbös marad, és így járja körbe a teret, mire egy hang a háta mögül kibillenti az egyensúlyából.
- Hát, te?
AJÁNLOM AZ OLDALT
