Üdvözlet!

Sok-sok gondolkodási idő után, gondoltam kinyitom az oldalam. Sok mindent találhatsz itt, ebben a bejegyzésben pedig máris egy történet első fejezetét találjátok.
Rólam annyit, hogy nagyon szeretem a csokit, anyukám muffinját, és a zenét. Az írás nekem nagyon sokat jelent, talán a jövőben sikerül kamatoztatnom is. A menüpontok alatt rólam is találtok még egy kis leírást, illetve idézeteket. Hamarosan felkerül pár kritikám is, de egyelőre még csak alakítok. :)

A történetről, amit itt találtok: Spanyolországban játszódik. Egy gyönyörű lány, Nora Fernández az apjához költözik, hogy tanulhasson, de az apja nem épp egy senki, és az új élete rögtön egy bonyolult helyzettel kezdődik. Egy szerelemmel, amit nem mer beismerni magának...
A történet első fejezete itt megtalálható, a bővebben-re kattintva, később pedig átteszem a helyére, a történetekhez.

Kellemes böngészést! ( :

Ezeregy éjszaka…

1. fejezet

Nora

Szereplők: Nora Fernández, Paz Fernández, Bruno Senna
Helyszín: Sevilla, Spanyolország

 - Anya. – próbálkozik Nora. Éjfekete szemeiben az izgalom villogott. - Mondtam már, hogy semmi értelme ennek a makacskodásnak. Igen, tudom, hogy jó dolgunk van Gomezéknél, csodaszép házuk van, de… nem hiszem el, hogy neked élmény egész nap itt takarítani, és lesni, mire fáj a foguk. Bármikor továbbállhatunk!
            Nora Fernández gyönyörű lány. Káprázatos fekete haj, sötét, elbűvölő szemek… bárkit le tud venni a lábáról. Az alakja pont olyan, amilyenről minden nő álmodozik, de az élete nem túl rózsás.
Édesanyja, Paz, egy sevillai házvezetőnő, édesapja José Mourinho, a Real Madrid edzője. Természetesen Nora törvénytelen gyermek. Egész életében azon dolgozott, hogy az apja odafigyeljen rá, ne pedig csak meglátogassa kb. háromszor egy évben. Rábírni a portugált, hogy ne a kötelessége, hanem a szeretete vigye hozzá, nagyon nehéz feladat volt, akármilyen szépséggel áldotta meg őt az Úr. Hiába fáradozott.
            Talán apja viselkedése hatott így a jellemére. Igen, Nora szép, szereti a gyerekeket, folyton vidám és igen elkötelezett, magabiztos: de néha nehezére esik kedvesnek és tisztelettudónak mutatkozni. Van, hogy szemtelen, vagy úgy szórakozik, ahogy kedve tartja, akivel, amivel, és ahol csak akar.
Azonban ebben az évben végérvényesen is elhatározta, hogy felhagy a modellkedéssel, és színészetet fog tanulni; közelebb kerül apjához, és megváltozik.
Anyjával most épp arról vitatkoztak, hogy elköltözzenek-e, vagy inkább maradjanak a Gomez rezidencián, ahogy már közel 2 évtizede is teszik.
- Lányom! – kezdi Paz nyugodt tekintettel, hangjából sugárzik a szeretet, a melegség. – Én nem megyek el innen. Még nem. Most nagy szükségük van rám, főleg, hogy itt van a kis Gaby is. Szeretnek minket, és mi nem zavarjuk őket, sosem kérnék, hogy költözzünk már végre saját lakásba. Én pedig nem vágyom rá, hiszen egyszer elmész, és aztán egyedül maradok!
Nora továbbra is csak rázza a fejét.
- Hát sosem akartál önálló életet? Saját házat? Saját kertet?
Paz továbbra is csak mosolyog. Hát lehet ezzel a szelíd asszonnyal tovább veszekedni?
            Nora végül megnyugszik. Túl régóta vívja már ezt a csatát.
- Majd egyszer, Nora. Ha eldöntötted, hova jelentkezel főiskolára, vagy egyetemre.
            Nora egész éjszaka csak azon gondolkozott, hogy mi tévő legyen. Nagyon késő volt, mikor elaludt, de közben sikerült dűlőre jutnia.
Másnap reggel a barátja, Bruno Senna hívja. Már két éve együtt vannak, és Nora biztonságban érezi magát a fiú mellett, azonban… nem szerelmes belé. Talán az együtt töltött idő folyamán egyszer sem volt az.
- Hogy vagy szívem? – kérdezi Bruno vidáman. Úgy tűnik, jól indult a napja.
- Azt hiszem, végre döntöttem. – Nora nagyot sóhajt, mert tudja, hogy ugyanezt a beszélgetést meg kell ejtenie anyjával is.
- Mi felől?
- Madridba megyek tanulni. És apámnál fogok lakni, ha belegyezik.
A kis hatásszünet tökéletesen jelzi, hogy a fiú kicsit meglepődött.
- Ááh… szóval Madridban?
- Igen. Madridban. Színészetet.
Újabb hatásszünet.
- És mégis… mikortól?
- Talán augusztustól. Vagy szeptembertől, nem tudom. Csak reménykedjünk, hogy felvesznek. De most mennem kell, még anyámmal nem is beszéltem. Később hívlak!
- Rendben. Szeretlek!
Nora mindig előbb kinyomta a hívásaikat, mert nem akart a fiúnak hazudni. Szemtől szemben más a helyzet, mert ott egyszerűen hazudnia kellett. Még most sem tudja, mi a rosszabb: hazudni, vagy igazat mondani.
            Reggelinél veszi a bátorságot, és belekezd.
- Anya, azt hiszem, döntöttem.
Paz meglepetten néz fel a tányérjából. Egy döntés, ami mindent megváltoztat.
- És?
- Madridba megyek, apához. Ott fogok egyetemre járni, persze ha felvesznek. Addig pedig csak találok ott valami munkát!
Paz mosolya kicsit lehervad.
- És beszéltél vele erről?
- Igen, nem olyan régen. Azt mondta szeretettel várnak. Bár nem tudom, hogy Tami valójában mit szól hozzá. Vagy épp a gyerekek…
- José gyermekei imádnak téged. – vágott közbe az anya. – Hisz tudod jól, felesleges aggódnod!
Paz hangja annyira kedvesen csengett, annyira megértően, hogy Nora azonnal észrevette, semmi félnivalója nincs.
- Nincs semmi ellenvetésed?
Anyja megrázza a fejét.
- Már miért lenne? A te életed. Már felnőtt vagy, Nora, én nem hozhatok helyetted döntéseket. Élned kell a saját életed! Érezd jól magad!
Nora augusztusban Madridba utazott, hogy új életet kezdjen.