2013.08.20. 16:13, csokidarabka.
Az előző bejegyzésben azt írtam, hogy Horvátországba megyünk nyaralni. Egy másik családdal, a tengerpartra, tök zsír, csak nem akarok menni... És a sors az én javamra fordított. ;)
Kraków:
Felmerültek kisebb komplikációk. A másik család nem tudott eljönni. Korábban már szóba jött ez az eshetőség, és a nővéremmel abban reménykedtünk, hogy nem kell Horvátországba mennünk, hanem mondjuk inkább Lengyelországba, Krakkót nagyon megszerettük... de apa először azt mondta, hogy mindenképpen megyünk. Ez két-három nappal indulás előtt volt.
Azonban úgy, hogy csak egy család bérelné ki a házat, jóval drágább lett volna a szállás, ami baromira nem érte volna meg, és ráadásul mindannyian kizárólag a társaság miatt akartunk menni, más egyáltalán nem vonzott minket. Egy nappal indulás előtt lemondtuk a foglalást, szereztünk Krakkóban ötünknek négyágyas lakást, mondtuk a nőnek, hogy viszünk pótágyat és öten leszünk, azt felelte: rendben.
Ugyanaz a ház, ugyanaz az emelet, ami két éve! Nekem ez volt a paradicsom!! Imádom azt a várost. Krakkót nem lehet megunni. És végül a dolgok úgy alakultak, hogy egy hatágyas szobát kaptunk, így jobb és kényelmesebb lett.
A heti program pihenés, főtéri séta, étterem, cukrászda és piac volt. Egyik nap elautóztunk Katowicébe (dögunalom város, a közlekedés elrettentő, nemszámíthogyEwaPiszczekottszületett). Eredménytelen út lett volna, ha nem csinálunk egy parkolóban a tesóimmal idióta képeket magunkról. :D (Swaggie, duckface, "állfákk"...xD) A városi mekit nem találtuk meg, de egy másikat igen, úgyhogy igen, elmentünk Katowicébe McDonald'sozni, hogy hazafele Auschwitz felé jöhessünk haza.
(Két éve voltunk négyen a családból ott, de másodszor egyikünk sem akart bemenni, érthető módon.)
Gondoláztunk a Visztulán, négy deci Pepsit ittunk, gagyi fagylaltot ettünk, esténként Mr X-eztünk, lefényképeztük a szembeszomszéd srácot (aki két éve is ott lakott), lengyel-dán meccset néztünk, a just you know why-t énekeltük (PANDA!!) és nekem ez mind olyan volt, mintha hazatértem volna.
Random hülyeségek:
"Mr G... ki lehet az? A Robert Lewandowskiban van valami G? Mondjuk... második neve? Robert Gedeon Lewandowski, vagy mi?"
"- Jaaj, már megint azt a... Bűvöletek éjszakáját, vagy micsodát nézed?
- Még mindig Szenvedélyek lángjai.
- Ja..."
"Na jó, menjünk inkább, eleget láttunk már ebből aaa... hol is vagyunk?"
Dresden:
5 krakkói nap után Drezdába mentünk, apu régi barátjához és a családjához. Öt éve nem láttuk egymást. 2 éjszakát aludtunk náluk, vasárnap jöttünk haza. Az út hosszú és fárasztó volt, a cseh autópályán sokáig álltunk.
És most a képek:






Az utolsó kép drezdai, de a többi krakkói. Visztula, Wawel, a főtéri nagy vásárcsarnok, kilátás a lakás ablakából a ház udvarára, én és a nővérem utolsó este, a főtéren. (Igen, kaptam egy lewandowskis mezt! *.*)
Hamarosan jön a "büszkeséges poszt" harmadik epizódja, immáron értemlesebb, kézzelfoghatóbb dolgokat mutatok meg. :)
További szép nyarat nektek! Csók,
csokidarabka.