Na most, az alapsztori:

Merida egy hercegkisasszony. Avagy... annak kéne lennie. De ő kicsit makacs, és egyáltalán nem viselkedik hercegnő módjára. Édesanyja, a királyné bárhogy próbálja jómodorra nevelni, ő megmarad a kalandoknál és az íjászkodásnál.
egy napon szülei bejelentik, hogy a 4 klán vezetőjének elsőszülött gyermeke versenyezni fog egyetlen versenyszámban Merida kegyeiért, hogy aztán egyikük feleségül vegye őt.
Természetesen, ahogy minden (főként amerikai) kamaszlány, Merida is ellenkezik, és egy egyáltalán nem hagyománytisztelő tette után összeveszik édesanyjával. Dühében kilovagol, ahol a legendának titulált lidércfények egy kunyhóhoz vezetik. Itt a hercegnő elköveti élete egyik legnagyobb hibáját, ami teljesen megváltoztatja őt...
Egy rossz döntés, és a lány megkapja a leckéjét: jóvá kell tennie a hibáját. Ahhoz, hogy ezt véghezvigye, saját magába kell néznie, és harcolnia kell önmagával ahhoz, hogy rájöjjön, mit jelent a sors szó valójában.

A kritikám...

Merida hisztis karaktere a film első szakaszában nálam kicsit erőteljesre sikeredett. Régen a hercegnők bizonyára nem viselkedtek ennyire illetlenül, az öccseik nem borították fel az asztalt, és a kutyák nem nyalták szét a király arcát, például.
Később (Hála Istennek!) Merida megváltozik, és nem viselkedik tipikus amerikai kamaszlány módjára (nem akarok amerikaiakat sértegetni, de a legtöbb USA-beli filmben sajnos ez a helyzet).
Voltak olyan részek a mesében, amiken egyszerűen könnyek gyűltek a szemembe és azt hittem, hogy nyomban sírva fakadok. (Ez csak a legvégén jött össze. :D)
A történetet szerintem nagyon eltalálták. Nem hasnolított eddigi egyetlen animációs filmre sem, és semmilyen másra sem, mert a bonyodalom, a cselekmény, és a megoldás is egész más volt.
Természetesen a happy end nem maradt el, és a végén sikerül meridának megtudnia, mi a sors, megkomolyodnia kicsit, és a szívébe néznie. A tanulsága szerintem megszívlelendő, és tudom, hogy egy ilyen végkifejlethez szükség volt a hisztizésre, de véleeményem szerint kicsivel kevesebb is elég lett volna. (Például én nem vágnék anyukám fejéhez olyanokat, hogy "Te szörnyeteg vagy!" és utána nem nekem állna feljebb...)

Összességében ezt a sztorit 8,5 pontra értékesíteném, de ha megnézném mégegyszer, bizonyára már kerekíteném a kilences felé...